Húgomnak

Ma végre befejeztem húgom hetekkel ezelőtt elkezdett karkötőjét. Az imént adtam oda neki, örült is, és ha ő örül neki, én is. Korábban már dolgoztam ezzel a mintával, ezért - csakúgy, mint az akkori rózsaszínség - ez az alkotás is 20 szálas, és 2,5 cm vastag, ez azonban csak négy színű.

A most következő csöppségeket este dobtam össze. Makramésok, fagyönggyel díszítve. A betűs gyöngyöt még régebben vettem, vidáman távoztam a boltból, hogy én majd csinálok egy karkötőt a kedvesem nevével, ehhez képest csak az alul látható betűk voltam a csomagban, így két válsaztásom maradt: vagy azt írom rá, hogy "friend" vagy azt, hogy "dinner". Gondolom cseppet sem meglepő, hogy az előbbi mellett döntöttem... A borzalmányos fotókról annyit, hogy hajnalban, indulás előtt készültek, kimentem a kertbe, ahová már sütött a nap, és bár a fényképező kijelzőjét nem igazán láttam, büszkén készítettem egy rakás fotót, hogy hű de szép lesz. Ehhez képest az előbb szembesültem vele, hogy megörökítettem részleteiben a fűszálakat, valamint az őket érő napsütést, kivéve a karkötőket... De talán így is kivehető a lényeg.

Jah, és szeretném így a végén megosztani veletek, hogy ma egy alakuló rockbanda próbáján voltam, és tanítottak dobolni, és gitározni is, és ez az élmény mély nyomot hagyott bennem. :D DOBOLTAAAM!